nyúl, róka, káposzta

2018-03-18
by
in RisingPoetry, Versek
nyúl, róka, káposzta

human720.jpg


Nem érdekel senki,
senkinek a nyűgje,
hogy miért boldogtalan,
öntudatlansága bűne.
Annyi szép történet
nem válhat valóra,
értelmetlen vágyak
húzzák fel karóra.
Tudatlan kapaszkodnak,
lehúznak a mélybe,
örülnek ha kapnak
szeretetet érte.
Nekem már elég volt,
elég a képmutatásból,
érző szíveket faragni,
élettelen fából.
Hallgatni, ahogy hamisan,
dalol a gitár húrja,
befészkelt fülembe,
ez lett magam búja.
Hogy fájt e a hamisság?
Igen, nagyon fájt,
tartalom nélküli fecsegés
szórta rám a bűbájt.
Édes szavakat suttogva,
simogatott a semmi,
az elme meg e közben
mással akart lenni.
Elérkezett az idő,
jobb minél messzebb menni,
nyúl, róka, káposzta?
Ebből elég volt ennyi.

(2018.03.04)

kép forrás: innen

Magamba szívom

Ezeket se hagyd olvasatlanul