rejts el…

2016-09-20
by
in RisingPoetry, Versek
rejts el…

 


Tudom, nem könnyű együtt lenni velem,
tegyél magadévá, életem bilincstelen,
rejts el kisvakond nadrágod zsebében,
szöszös sarkába a holnapot megélem.
Rejteked mélyén senkit nem zavarok,
nem irritálok tudatlanokat, akik ravaszok,
és ne legyen benned afelől sem kétely,
nadrágod zsebe, számomra méltó hely.
Amikor kellek, zsebbe nyúlsz és előveszel,
mint kisMumpic Óztól, folyton kérdezel,
tudatod mélyén a közönséges ténnyel,
együtt ragyogunk, a szikrázó fénnyel.
Zsebedbe rejtve, semmitől sem félek,
ha nem látod, akkor is létezem és élek,
zsebed sarkában hajtom álomra fejem,
gondolatban, még akkor is fogod majd kezem.
Van úgy, hogy a mindenségbe belefeledkezem,
álmaid valósággá, pont így teljesíthetem,
mégis, rejts csak el nadrágod zsebébe,
megvédve azoktól, kik elküldenének a fenébe.
Szívednek, csak annyit mondj, figyelje sorsát,
engedd megmutatni neki – nem létezik korlát,
hisz van valaki, aki tudja, nincs semmilyen hibád,
mert ő igazából nem szeret – hanem egyszerűen imád.

(2018.02.18)

 

interurbán

Ezeket se hagyd olvasatlanul