reményszerűség

benke19.jpg


Megtörve érkeztél, elveszve gyengén,
borús égen átsejlő napfény mentén,
megpillantva a kéklő égbolt csendjét,
magadba szívhatod e világunk rendjét.

Egy darabka kékség, a fellegek alján,
átszűrődő napfény, szíved, hallján,
sugara vezényel, világi karmester,
üzenve: tetted megbocsájtást nyer.

Neked is jár, még mindig egy új esély,
vár rád a neked előre megírt személy,
kapaszkodni a múltadba, ugyan minek,
ha úgyis át kell engedned valakinek.

Elmélyülve magányodban, dühödben,
fura alak néz, az előszobai tükörben,
figyelő tükörképed, ki végül rád mosolyog,
átölel, jó éjt kíván, észrevétlen elsomolyog.

Ha minderre volna jobb szó, biztos kimondod,
fejlődés csomagod, fájdalmaidon át kibontod,
benned megvan mindaz, mi másoknak álom,
szerelem, szenvedély, suhanó lepkeszárnyon.

(2017.11.01)

forrás: innen