sárga kankalin

kankalin.jpg

Dörgött, villámlott, senki nem sejtette, hogy a nyári zivatar hevében Szent Péter leejtette a mennyország kulcsát hatalmas villám formájában, ami végül is a bekötőút mentén az árokparton sárga kankalin formájában vert gyökeret. Hónapok teltek el mire sárga, kulcscsomóra hasonlító virágzata szemet szúrt a kis Mumpicnak. A varázserejű növény mely képes kinyitni az összes zárat, mézédes illatával próbálta magára vonni környezetének figyelmét. Furcsa, a mézes, édes illat ellenére szaponinjaival felvértezve tartotta magától távol a kíváncsi kezeket és tekinteteket. Mindezt a kis Mumpic már hallotta valahol, ám kíváncsisága csak hajtotta előre. Tudta, hogy a vér áramba kerülve a vörös vértestek szétesését okozza, ám kenőcsként vagy szájon át történő alkalmazása csodát tesz a szervezettel. Ahogy ezen morfondírozott, hogy mindez hogyan lehetséges, hogyan lehet egyszerre valami gyógyító és egyben alattomos gyilkos is, Óz észrevétlenül a háta mögé lopódzott.

– Mi jót csinálsz barátom?
– Jajj, hát majdnem a szívbajt hoztad rám, észre se vettem, hogy itt vagy.
– Nem szándékoztalak megijeszteni. A kankalint nézed?
– A hangyák nászát…hát persze, hogy azt..
– És?
– Ja,…semmi, egyszerűen csak nem értem, hogy lehet valami egyszerre gyógyító és mérgező is.
– Hát,…megint okos kérdést találtál magadnak, vagy az okos kérdés talált megint rád, mindegy is.
– Hagyd már, ezeket a félbolondoknak szóló bölcseleteket, inkább segíts megfejteni a titkát.
– Azt hiszem ez olyan mint minden az életben.
– Ezt, hogy érted?
– Tudod ez a növény a füveskönyvem szerint sok mindenre jó. Itt van például idegi gyengeség, a migrén vagy a szívbántalmak.
– Ez még nem a megoldás ugye?
– Nem, ez még nem a megoldás valóban. Szóval, a felsoroltakra fájdalomcsillapítóként hat, ám mint minden fájdalomcsillapító túladagolva súlyos következményeket tud produkálni. Mifelénk Szent György napja körül kezd virágozni,  és mivel szívbántalmakra is gyógyír, amire két szent is vigyáz, arra érdemes odafigyelni.

 

Csodálkozás

A tudás elpusztítja a csodálkozás képességét. A csodálkozás az egyik legértékesebb dolog az életben, és a tudás elpusztítja. Minél többet tudsz, annál kevesebbet csodálkozol, és minél kevesebbet csodálkozol, annál kevesebbet jelent számodra az élet.

Nem villanyoz fel az élet. Nem lepődsz meg, kezded magától értetődőnek venni a dolgokat. Az ártatlan szív szüntelenül ámul, mint a kisgyermek, aki a tengerparton kagylókat és színes köveket gyűjt, vagy ide-oda szaladgál a kertben a pillangók után, és mindenre rácsodálkozik. Ezért tesznek fel a gyerekek annyi kérdést.
Ha elmész egy reggeli sétára egy gyerekkel, hamar elfáradsz, mert a kicsi folyton kérdezget erről meg arról, olyan kérdéseket tesz fel, amelyeket nem lehet megválaszolni: “Miért zöldek a fák?” és “Miért piros a rózsa?” De miért kérdez a gyermek? Mert kíváncsi. Minden érdekli.
Minél nagyobb a tudásod, annál kevésbé folysz bele az életbe. Egyszerűen elmész mellette: nem foglalkoztat a tehén és a kutya, a rózsabokor és a nap meg a madár; nem foglalkoztatnak. Az elméd nagyon beszűkül; csak bemész az irodába, és hazajössz. Egyre jobban futsz a pénz után, ennyi az egész. Vagy a hatalom után. Nem kapcsolódsz többé az élethez annak sokdimenziósságában. Csodálkozni annyi, mint mindennel kapcsolódni és állandóan fogékonynak lenni.

OSHO

 Ha tetszett akkor a sorozat további részeit itt találod.