SÜNÖK háTán

Sünök hátán - Rising Poetry

 

 

 

 

 

Sünök háTán


Még ugyanazok az utak,
háttal a szülőfalunak,
nagyvárosok hívnak, gyere,
az ember, hallgatni mer-e?
Vélemények számosságán,
félelmeik csábosságán
elveszve igazuk elől,
meggyőződve maguk felől,
futnak, hajszolják a lóvét
házat, kocsit és a jóllét.
Embertársuk száját tátván,
Kapaszkodna sünök hátán –
lovagolna sebet ejtve,
önmagukat mélyen rejtve,
menekülve – napról, napra,
pipát rajzolva egy lapra:
– ez is meg volt, még sincs este,
mindenki a holdat leste,
feljön-e vagy elfogyóban –
szexeltek egy felvonóban.
Végül nyugovóra tértek,
álmukban az égig értek –
megláthatták mi van felül:
– ami fent volt, le is kerül.
Még ugyanazok az utak,
háttal a szülőfalunak,
a tempó egyre csak gyorsul,
visszaköszön ez még orvul.

(2018.09.03-04)

Kép forrása: Monika-Payer Vajk