szerelem – szeretkezés 1. rész

Müller Péter szerint 3.
Volt már idézet idézve, most is ez történt, kiegészítve pár gondolattal, visszacsatolva egy kicsit a Valentin naphoz.

Müller Péter: “Ezért nincs „beteljesült szerelem.”

Szerelmesnek lenni azt jelenti, hogy szeretem azt, akire vágyom, és vágyom azt, akit szeretek.

Ezért nincs „beteljesült” szerelem. Mert mindig vágyom rá. Nem tud az enyém lenni úgy, hogy ne vágyódjam rá. Az ölelésben megtalálom a kéjes kielégülést, mert a test csak vágyódik, nem szerelmes, de a léleknek ez nem elég, sejti, hogy van még tovább is, messzibb, elérhetetlen cél is. Azt az ostoba mondatot, hogy „Az enyém vagy!” sohasem tudja kimondani, mert ahhoz nekem te-vé, teneked énemmé kellene változni, eggyé kellene válnunk valóban, nem csak egy pár pillanatig, mint a jó szeretkezésben, hanem örökké.

Talán csak utunk végén, az Istennél. Addig marad a lelki éhség. Ott fekszik mellettem, már nem kívánom, de az, hogy hamarosan fölkel, és elmegy, fájdalmas érzés, mert ott maradok egyedül, és újra hiányzik.

forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20170118-muller-peter-a-beteljesuletlen-szerelemrol-irta-bolcsesseget.html


Rögtön az elején leszögezném, hogy minden tiszteletem Müller Péteré.
Ám szeretném kiegészíteni, bővíteni gondolatait, és ehhez vegyük sorba amit fentebb olvashatunk:

Szerelmesnek lenni azt jelenti, hogy szeretem azt, akire vágyom, és vágyom azt, akit szeretek.A szerelem egy energia, örök, mint a fény, vagy a gravitáció, vagy az elektromágnesesség. Kicsit viccesen olyan mint a régi orosz könyvek szerint Lenin, aki él, élt és élni fog.  A vágy teljesen külön dolog, nem tévesztendő össze a szerelemmel. A szerelmet nem tudod irányítani. Akkor következik be, amikor bekövetkezik. Nem tudod előre megmondani mikor, mi vagy ki váltja ki benned ezt az érzést.

Ezért nincs „beteljesült” szerelem. Mert mindig vágyom rá. Nem tud az enyém lenni úgy, hogy ne vágyódjam rá. – Egy része igaz, méghozzá az, hogy nem lehet a tiéd. Valóban nem lehet, nem birtokolhatod, hasonlóképpen a a már fentebb említett energiákkal egyetemben. A szerelem mindig beteljesült, mindig. A vágy az, ami nem tud beteljesülni, mert ha netán úgy érzed, hogy beteljesült, egy újabb lép a helyére. A Szerelem egyszer csak megérkezik minden előzetes bejelentés nélkül, még csak azt sem kérdezi: “Bejöhetek?” – egyszerűen és váratlanul felbukkan. Úgy érkezik mint a szél (hogy egy kis kite-os példát is idebiggyesszek): az egyik pillanatban nincs ott, a másikban pedig már ott van.

Az ölelésben megtalálom a kéjes kielégülést, mert a test csak vágyódik, nem szerelmes, de a léleknek ez nem elég, sejti, hogy van még tovább is, messzibb, elérhetetlen cél is. – A szerelmet dédelgetni kell, nagyon lassan ízlelgetni, és akkor elárasztja lényedet, és olyan magával ragadó élménnyé válik, amelyben te nem vagy többé. Már nem csupán szeretkezel hanem maga a szeretet vagy.

Azt az ostoba mondatot, hogy „Az enyém vagy!” sohasem tudja kimondani, mert ahhoz nekem te-vé, teneked énemmé kellene változni, eggyé kellene válnunk valóban, nem csak egy pár pillanatig, mint a jó szeretkezésben, hanem örökké. – Kezdjük  egy kicsit beljebb: Az enyém vagy!” nem, sajnos soha nem vagy az enyém, sőt senkié se, egy embert, egy lelket nem lehet birtokolni, nem lehet a tied. Bárki akivel együtt vagy el kell fogadnod, hogy önszántából van veled, nem kényszeríti senki, semmi arra, hogy veled legyen.
A szerelem transzcendentális. Nem tudod irányítani. Azok, akik megpróbálják, elszalasztják minden szépségét. Akkor legfeljebb egy szexuális feloldódás lehet, de a finomabb és mélyebb valóságai érintetlenek maradnak, ez valóban így működik..

Talán csak utunk végén, az Istennél. Addig marad a lelki éhség. Ott fekszik mellettem, már nem kívánom, de az, hogy hamarosan fölkel, és elmegy, fájdalmas érzés, mert ott maradok egyedül, és újra hiányzik. – Még egyszer hangsúlyoznám: szerelmet dédelgetni kell, nagyon lassan ízlelgetni, és akkor elárasztja lényedet, és olyan magával ragadó élménnyé válik, amelyben te nem vagy többé. Már nem csupán szeretkezel hanem maga a szeretet vagy. Ha boldog vagy, áramlik feléd a szeretet… nem kell kérned, nem kell hozzá másvalaki. Ez az egyik alaptörvény. Éppúgy, ahogy a víz lefelé áramlik, és a tűz felfelé áramlik, a szeretet a boldogság felé áramlik.

Azt pedig, hogy mi a szerelem többen, többször is megpróbálták megfogalmazni, tudósok, költők írok, orvosok, pszichológusok, papok, hétköznapi emberek. Látható, hogy többféle aspektusból próbálták már megfogalmazni, megfejteni ezt, az emberiséget érintő és foglalkoztató kérdést, de igazából teljesen sosem lehet.

 


Folyt. köv. —->