szerelem – szeretkezés 2. rész

Let’s Talk About sex…

Folytatva az előző rész gondolatmenetét…

Életünk során kapcsolatainkon keresztül sok emberrel találkozunk, köztük olyanokkal is, akik nem vágynak szorosabb kapcsolatra, nem, hogy egy életre szóló boldogságra. Ezek az emberek csupán a szerelem boldogságát, a mámor, a szenvedély, és a gyönyör érzését keresik, szokásaikon vagy önmagukon változtatni azonban nem akarnak, vagy már csak akkor, amikor rá döbbennek,… késő.
Rendszerint nem akarnak változtatni, még akkor sem, ha egy darabig ezt hisszük, és bízunk benne akkor is, amikor az élet már bebizonyította az ellenkezőjét. Ám ha úgy érezzük, hogy mi magunk kevesebbel is beérjük, mint az életre szóló boldogság, ne csodálkozzunk azon, ha kevesebbet is kapunk. Mély sebet ejthet, ha felismerjük, hogy őszinte szeretetünket a másik észre sem veszi, vagy nem fogadja el. Egy életen át nyomaszthat bennünket az elszalasztott lehetőség gondolata…a mi lett volna ha…
Ám ha valójában nem az igazihoz kötődünk, akkor magányosabbá válunk, mintha egyedül élnénk!
Mielőtt tehát fontolóra vennénk, hogy valakivel lefekszünk és egyesülünk, először azt kellene eldöntenünk, hogy egyáltalán szeretnénk-e vele egyesülni vagy csupán használni akarjuk egymás testét, vagy csak egymást. Mert ez is tud működni, de akkor nem a boldogság a cél.
A feltétlen odaadás az egyik leghatalmasabb és legintenzívebb nemi élmény, amit csak átélhet az ember.
Aki csak egyszer is átélte ezt, tudja, hogy ehhez képest minden egyéb csupán nevetséges tornagyakorlat.
Időt adni magunknak nem ugyanaz, mint érdektelennek mutatkozni vagy a viszonyt lebegtetni. Épp ellenkezőleg, az ember érdeklődik. Nagyon is. Minél többet szeretne megtudni arról, aki majd esetleg a társa lesz. Mielőtt teljesen odaadja magát, tudni akarja, hogy valóban jól választott-e. Hogy összeillenek-e egyáltalán. Ezért kell minél több időt egymással tölteni. Ilyenkor mutatkozik meg, hogy az ágyon kívül is együtt szándékoznak-e lenni. Van-e egyáltalán mondanivalójuk egymás számára? Egyetértenek-e másban is, mint abban, hogy nem akarnak egyedül maradni? Egyforma-e az életritmusuk? Ugyanazt értik-e különböző fogalmak alatt mint pl. kapcsolat, hűség, megértés, bizalom, társ, stb.? Milyen tapasztalataik, vágyaik és kívánalmaik vannak amit szeretnének megosztani, megvalósítani a másikkal? Hasonlóképpen képzelik-e el a jövőt? Megosztják e egymással az érzéseiket? Mihez kezdenek az érzéseikkel? El merik-e mondani a sajátjukat, meghallgatják-e a másikét, megértik-e a másik félelmeit? Felvállalják-e, felismerik-e személyiségük árnyoldalait? Mert mindenkinek megvan a magáé. Hogyan bánunk vele? Megbíznak-e egymásban? Akkor is, amikor netán elfogja a kétely, a kétkedés, a gyengeség? Ki merik-e mondani, hogy “bocsánat”, hogy “hibáztam”, amikor látjuk, érezzük, hogy a másikat esetleg megbántottuk? Akkor is, amikor netán védtelenek és kiszolgáltatottnak érezzük magunkat?
Ahogy mondani szokták, ha a válasz egy erős talán, az már jó kezdet az igen felé. Amikor mindezt már be tudjuk építeni a mindennapjaink rutinjai közé, és immár nem csak üres szavak, hanem valós tettek is követik működésünket, szavaink, mondanivalónk szinkronba kerül tetteinkkel, akkor elindul valami változás bennünk, elindultunk az ösvényen.


Természetesen nem kell egyetérteni vele, de jó, ha mindenki átgondolja a saját élményei alapján.

Szex

Szexélményed mélysége fogja meghatározni minden más élményed mélységét is. Ha nem tudsz mélyen belemerülni a szexuális élménybe, akkor másban sem fogsz soha mélyre merülni, mert a szex a legalapvetőbb, legtermészetesebb élmény.

A biológiád készen áll a szexre, nem kell semmit megtanulnod hozzá. Ha zenét tanulsz, az nincs beépítve; meg kell tanulnod. Ha költészetet, festészetet vagy táncot tanulsz, meg kell tanulnod őket. A szex egyszerűen ott van – a forgatókönyv már meg van írva a biológiádban.
Tehát ha nem tudsz mélyen belemerülni a szexbe – ami annyira természetes dolog -, hogyan merülhetnél bele mélyen a zenébe, hogyan merülhetnél bele mélyen a táncba? Ha visszafogod magadat a szexben, visszafogod majd magadat a táncban is. Nem leszel képes belemenni semmilyen kapcsolatba sem, mert a kapcsolatok rendszerint szexuálissá válnak. Az emberek annyira félnek, és a modern elme különösen nagyon fél, mert olyan sok dolog vált ismertté, és a tudás nem segített mélyebbre jutni, csak félelmeket ébresztett.
Az emberiség történetében soha azelőtt nem félt az ember, de Masters és Johnson óta minden férfi fél, hogy vajon eléggé férfi-e. A nő attól fél, hogy vajon képes lesz-e az orgazmusra. Ha nem képes az orgazmusra, jobb, ha egyáltalán nem kezd bele a szexbe, mert az vagy nagyon megalázó, vagy színlelnie kell. És a férfi fél, ideges, és remeg belül, hogy vajon be tudja-e bizonyítani majd a nőnek, hogy ő a legnagyszerűbb férfi a világon. Micsoda ostobaság! Ha egyszerűen önmagad vagy, az elég.

OSHO