szűkösen bevarrt zseb

RisingNewChapter
Rising Poetry – New Chapter


bevarrt zsebedben vagy, mindentől távol,
amikor meglátlak az arcom is lángol,
vörösen izzok mint a gázlámpák régen,
ha velem vagy bizsereg minden testrészem.
tudom, hogy nem szabad mindezt meglátnod,
ha rájönnél – egyszerre – múlna varázsom,
mosolygok csak magamban, fülig ér a képem,
– pedig ez szerelem – mondod diszkréten.
hihetnék szavadnak, talán, már érzem,
de belül még mindig csak bizsereg a lépem.
hallgatnom kéne rá, hidd el, ez a lényeg,
a közmondás szerint is: ragadjon a bélyeg.
jó lenne ha itt lennél, átölelne karod,
de külföldön vagy, és ott élvezed a napot,
nem baj, nem számít, egyszer ide érsz majd szépen,
addig meg kibírom, mint a vakbél műtétem.
tudom, hogy jót akarsz, angyali a lényed,
de nem csúszik lejjebb a magasugró lécem,
magamban szurkolok: sikerüljön, kérlek –
és puhán csak huppanj le, két ölelő kézzel.
én ott leszek melletted, s ámulva nézlek,
mosolyog szemem, te is végre megérted,
egymáséi lettünk, nekünk végtelen az ÉLET –
örülök, mert sikerült a lehetetlen, értem

(2016.09.13)