Mumpic

ÓZ a kertben, a veteményes ágyás szélénél térdelt. Talán a petrezselyem vagy a répa sorok fölé hajolva mormogott valamit az

TUDATOS JELENLÉT … – …harminchét, harmincnyolc, harminckilenc, negyven, …negyvenegy és pontosan negyvenkettő…Óz, Óz, pontosan negyven kettő! Negyvenkettőőőőőőőő hallod ?! –

ÉVEK SZÁMA A kis Mumpic mostanában folyton kereste a választ megvilágosodásra, de nem találta – míg egy nap, ahogy az

Az erdőből hazafelé bandukolt a kis Mumpic, amikor az ösvény mellett összefutott öreg barátjával, aki éppen gyógyfüveket gyűjtött, hogy feltöltse

A kis Mumpic éppen, hogy elért a kertkapuig. Meg sem várva öreg barátja invitáló szavait, berontott.

( Mintha csak vasúti menetrendet, vagy inkább metróé, talán mert az sűrűbben jár, …szóval…:)