Utolsó lehelet

2020-11-23
by
in RisingPoetry, Versek
Utolsó lehelet

 


Az imént
még itt volt.
Most meg
hová lett?
Végleg eltűnt,
mint dermedt időben
kimondott szó
köré tekeredő –
önzetlen lehelet,
mely csak kis
időre látszik,
tekereg, kavarog,
simulva követi
a kimondottat,
kimondhatatlanul.
Érzékeinkkel játszik,
úszik a légben,
elterül, vékonyodik,
próbál alakot ölteni
a térben,
mint szavak mögött rejtező
értelem vagy érzelem,
majd összeolvad
a léttel,
egy fagyos hajnalon
vagy rideg,
sötét éjjel.

Aztán csend.

Cigaretta után
kutatunk lázasan,
dohányt gyújtva
imitáljuk szavaink
köré fonódó leheletet,
a megfoghatatlant,
a ki nem mondhatót,
a valódi tartalmat,
immár szavak nélkül,
magunkba mélyedve:
némán.

(2020.11.23)
Kép forrása: Monika Payer Photo

A változás maga

Ezeket se hagyd olvasatlanul