“csak” egy zuhanás

“csak” egy zuhanás

“CSAK” EGY ZUHANÁS


A rotor forgása
méla ütemmel
hasítja a levegőt,
a gép már csak
egy helyben lebeg
így alkot veled
közös nevezőt.
Az eléd táruló
látvány mesébe illő
minden liliputi méretű,
a gondolat, hogy
belehalhatsz –
tiszavirág életű.
Vonz a mélység
egyre jobban húz,
ugrásra ösztönöz
tudván,
a legkisebb hiba is
darabokra zúz.
Becsuknád még
a szemed,
hogy erőt gyűjts,
de már nem lehet,
az elrugaszkodást
követő gyorsuló valóság-
időtlenséggel karöltve –
eggyé válik veled.
Csak csend vesz körül,
a legnagyobb zaj
ahogy szíved torkodban dobog,
az adrenalin füledig ér
mégis úgy tűnik minden
lassított felvételen mozog.
A felhőből kiérve
nyílik az ernyőd,
hatalmasat ránt,
megfeszülnek a zsinórok,
a zuhanásnak vége –
de cseppet se bánt.
Lebegés és ereszkedés
nem tévesztheted el
a helyes irányt,
földet érést követően
a realitások talaján
újra két lábbal állsz.

(2018.06.10)

kép forrása: saját

Ezeket olvastad már?
Fényáteresztő pillanat
Rising Poetry - Fényáteresztő pillanat

... Megérintette. Ujjait lágyan, puha bőrén simította végig. Sosem élt ELOLVASOM

Szürkeségünk villamosa
rising poetry -szürkeségünk villamosa

  ... Megírt végzetünk berozsdásodott sínpárján zötyög szürkeségünk villamosa. Zord, ELOLVASOM