Fogva tartva
…
Gondolataink elszabadultak,
mint megunt kutyák a láncokról,
kontrollálatlan messzire futnak,
de nem szabadulnak az álmoktól.
Testünk akart testet ölelni,
mert félelem és rettegés,
a múltban megélt élmények kapcsán
kizárt minden elengedést.
Felénk fordulnak tisztátlan vágyak,
arcunkra fröccsen a döbbenet,
megalázottak élményét játszva,
hogy üres lelkünkre köpjenek.
Ordítva majd csendünkben állunk,
mint szűzhártyán a repedés,
egy könnycsepp készülne alá hullni,
de belé borzong a remegés.
A megélt élmény kérdezné tőlünk:
Na? Sok volt ez, vagy túl kevés?
s a válaszunkat bénultan írjuk,
amit eljátszik majd a szívverés.
Ütemtelen, monoton dallama
ajkunkba harapva széthasad,
s foghíjunk résein buggyan ki
az emlékké kövesült pillanat.
És vágyunkká válik önmagunkat
vágyaink terhétől felmenteni,
öntudatlan ismételve a kérdést:
Miért nem tudunk súlytalan felejteni?
…
(2022.08.10)
Kép forrása: Pixabay
