Átölel egy fura álom

Átölel egy fura álom


Tegnap volt egy fura álmom,
arany gömbbé kellett válnom,
s ragyognom egy szürke tájban,
mint napsugár a forró nyárban.

Átöleltem, akit csak lehetett,
s immár bennem lebegett,
mindenki, kit szívem szeretett,
s az is, kitől sok seb behegedt.

Nem szólt senki, semmit, s némán
forogtunk a gömbben – néhány
percig, vagy ameddig lehetett,
köszönöm, hogy volt benne –
neked is szereped.

(2024.02.24)
Kép forrása: Pixabay

Ezeket olvastad már?