Fényáteresztő pillanat

Fényáteresztő pillanat


Megérintette.

Ujjait lágyan,
puha bőrén
simította végig.

Sosem élt át
ilyen élményt.
Még szunnyadó
benne a lét,
párás a vágy
és belőle él
ez az érzés.
Csak Nő,
csak nő,
tör az ég felé,
gyorsuló légzés,
nincs része már,
mely ne engedné.
Ne menj még!
Egyre kérlelné…
Ne tűnj el többé,
engedném, hogy
örökre bennem élj.
Szótlan elillan.
Gyűrött bőrön
nyomot hagy,
fényáteresztő
lenyomatot,
emlékké színezve,
azt az egy
pillanatot.

(2020.02.03)
Kép forrása:

Ezeket olvastad már?
Add-vedd…
rising poetry - add-vedd

  ... Adventi forgatag, sokan járnak a téren, egy kidobott ELOLVASOM

Sztereó tipp
rising poetry - sztereotípia

  ... Arcok jönnek , évek mennek, olykor - olykor ELOLVASOM